Bp. Rákoskeresztúr

Oldal

 

Rákosmente

rakos
Egy 1265-ből származó határleírásban szerepelt először Pousa Racusa település, amely határos Bukenföldével, és a budafelhévízi keresztesek tulajdonában volt. A tudomány mai álláspontja szerint ez a település azonos a mai Rákoskeresztúr ősével. 1326-ban Szentkereszt – ez volt a másik neve a településnek – birtokosa Hencfi János, a budai bíró. A Keresthur név 1396-ban olvasható először okleveleken. A török hódoltság idején a település kezdetben nem néptelenedett el, a kor valamennyi térképén megtalálható különböző neveken. Lakói valószínűleg főleg állattartásból éltek, ezért nem kellett fejadót fizetniük a török hatóságoknak.
Hosszú időn keresztül a Szelényi-család volt a falu birtokosa, majd Szelényi Kristóf halála után az özvegy Justh Judit férjhez ment Osztroluczky Jánoshoz. Nászajándéka Keresztúr volt.
Lányuk, Osztroluczky Judit 1715-ben Podmaniczky János felesége lett. Ettől kezdve a Podmaniczkyak a birtokosok Keresztúron.
A Rákóczi-féle szabadságharc végére elnéptelenedett a falu, az újratelepülés során szlovákok jöttek a magyarok mellé a többi Podmaniczky-birtokról és a Felvidékről.
1760-tól a földesúr kérésére protestáns osztrák telepesek érkeztek több hullámban, így alakult ki a három nemzetiségű falu a XVIII. század végére.
1778-ban a trónörökös – a későbbi II. József – látogatta meg a falut. Ennek eredménye további német telepes érkezése volt. Podmaniczky Erzsébet férje, Bujanovszky Szilviusz tábornok ismertette meg a falu lakosságával a burgonyát, a bornak pincéket építetett, sarló helyett meghonosítatta a kaszát, nyomtatás helyett a cséphadarót.
Az 1848/49-es szabadságharc tavaszi hadjárata során, az isaszegi csatát követően a községből indultak ki a látszattámadások Windischgraetz seregei ellen. Két héten át tudták elhitetni a császári hadvezetéssel, hogy a Görgey vezette fősereg harcolt ellenük. Asbóth (akkor még ezredes) katonái közül 15-en haltak hősi halált ezekben a harcokban, emléküket az 513. utcai emlékhely őrzi. A környék fejlődését elősegítette, hogy 1867. május 19-én megindult Budapest és Hatvan között a vasút.
A XIX. század végére megerősödött főváros, és a helyi lakosság lélekszámának jelentős növekedése hozta magával Rákoshegy és Rákosliget kialakulását, kiválását Rákoskeresztúrból.
A falu birtokosa 1883-tól a Vigyázó-család, mert báró Podmaniczky Zsuzsanna nőül ment Vigyázó Sándor grófhoz. 1873-ban apja halálát követően férje lett az új földesúr.
Az első világháború hősi halottaira Kisfaludy Stóbl Zsigmond alkotása emlékeztet a mai napig a Pesti úton. A művész szülei Rákoshegyen éltek.

A jellegzetes agrártelepülésen a XX. század elejétől fejlődésnek indult a kisipar, az Ipartestületnek 1930-ban már 160 tagja volt. A kispolgári réteg létrejötte a kulturális szokások átalakulását vonta maga után: művelődési célú egyesületek, körök, dalárdák alakultak a két világháború közötti időszakban.
A II. világháború kitörését követő években a háborúval együtt járó gazdasági gondokkal kellett megküzdenie Keresztúr lakosságának (infláció, jegyrendszer, munkanélküliség stb.). Azok a családok, ahonnan már 1941 nyarán a frontra mentek a férfiak, hamar megtudták, mit jelent a háború. A szovjet és román egységek 1944. december 28-án foglalták el Rákoskeresztúrt. A német nyelvű lakosokat azonnal „málenkij” robotra vitték, a Szovjetunióból többen sohasem tértek haza. A főjegyző a müncheni születésű Pákozdy Ferenc lett, állását Nagy-Budapest kialakulásáig töltötte be. 1950. január 1-jével hatályba lépett az 1949. évi 26. törvény, melynek értelmében létrejött a főváros XVII. kerülete. A nagy lakótelep építési hullámok Rákoskeresztúrt sem kerülték el. Itt a településközpont rekonstrukciójára 1971-től az 1980-as évek végéig került sor. Három ütemben több mint 1000 régi házat szanáltak, helyükre 8000 lakás és számos szolgáltató és közintézmény épült.

(Dr. Dombóvári Antal tanulmánya alapján)